Elsőként szeretném tisztázni, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő földalatti gombafajok termesztése még nem minden esetben megoldott. Hazánkban pl. a homoki szarvasgomba termesztésére vannak kísérletek, míg az isztriai szarvasgomba „megszelídítésére” Európa-szerte nagy erőket mozgósítanak.
Magyarország ökológiai adottságai alapján egyelőre a nyári szarvasgombáé a főszerep, amelynek megbízható a termesztés-technológiája. A továbbiakban a nyári szarvasgombára vonatkozóan ismertetem a főbb termesztési irányelveket.
Fontos kiemelni, hogy kimagasló (akár 200-300 kg/ha-os) terméshozamokat intenzív szarvasgomba-ültetvényekkel lehet elérni, melyek elképzelhetetlenek minősített csemeték, öntözés és rendszeres ápolás nélkül.
Az ültetés megkezdése előtt minden területet egyedileg kell értékelni, amihez szakértők véleményét ajánlatos kikérni.
Az eredményes termesztés egyik fő pillére a megfelelő terület kiválasztása. A talaj laboratóriumi vizsgálata elengedhetetlen, ami alapján elvégezhetők az esetlegesen szükséges talajjavítások (pl. meszezés).
Talajmintavételhez két méter mélységig ajánlott a talajszelvényt kiásni.
A nyári szarvasgomba a magas humusztartalmú, kötöttebb, jó vízgazdálkodású talajokat részesíti előnyben, melyek pH-ja semleges, vagy enyhén lúgos tartományba esik.
Triflakertek létesítéséhez szántóföldek, rétek, felhagyott szőlők és gyümölcsösök a legmegfelelőbbek. Erdő esetben a fák kiszedése után minimum 5 évet várni kell a telepítéssel, hogy a konkurrens mikorrhiza-képző gombák eltűnjenek.
Az ökológiai és talajadottságok megszabják a választható fás szimbionta partnert. Számításba jöhető triflás fafajok a nyári szarvasgomba szempontjából a teljesség igénye nélkül: tölgyek, mogyorófélék, hársak, gyertyán, bükk, de a fenyőfélék alatt is bőségesen megtalálhatók.
Az ültetvény sikerének másik sarkalatos pontja a mikorrhizált csemete minősége. A termesztési kockázatot számottevően lecsökkenthetjük, ha a szigorú minőségi előírásoknak megfelelő, hivatalosan bevizsgált csemetéket vásárolunk.
Ajánlott telepítési sűrűség: 1000-1500 db/ha, a sortávolság 3-5 m, a tőtávolság pedig 1,5-3 m közé essen.
Szántó területeken a talajelőkészítés a hagyományos művelési elemekből áll: altalajlazítás, szántás, kombinátorozás vagy boronálás.
Ültetés: az ültetési helyek kijelölése után olyan mély gödröt ássunk/ fúrjunk, amelybe a konténeres csemeték földlabdája belefér. Telepítés után taposással tömörítsük a talajt. Vadkár ellen a csemeték köré elhelyezett védőhálóval és az ültetvény bekerítésével védekezhetünk.
Rétek, legelők esetén eltekinthetünk a fenti talajelőkészítéstől, egyedül az ültető gödrök kialakításáról és közvetlen környezetének kitisztításáról kell gondoskodnunk.
Az intenzív ültetvények ápolása magában foglalja a sorközök művelését is tárcsával vagy kombinátorral. Kiültetést követő 3. évtől hagyhatjuk a területet elfüvesedni, és onnantól már csak kaszálni szükséges. A fa növekedése, és főleg mogyorónál a fattyúhajtások eltávolítása céljából, szükség lehet metszésre is.
A gombamicéliumok és a termőtestek fejlődéséhez megfelelő mennyiségű vízre van szükség. Vízpótlásra a mikroszórófejes öntözés a legelterjedtebb.
A triflatermesztésben használt fafajok kevésbé érzékenyek betegségekre és kártevőkre. Tölgynél általában lisztharmat, mogyorónál baktériumos betegség fordulhat elő. Rovarok közül elsősorban lombkárosítók okozhatnak komolyabb károkat. Ellenük csak akkor kell fellépni, ha már a fák megmaradását veszélyeztetik. Növényvédelemre gombás fertőzés esetén kizárólag kontakt szereket szabad alkalmazni!
Végére hagytam a gazdálkodókat leginkább foglalkoztató témát: a jövedelmezőséget. A nyári szarvasgomba ára minőségtől függően széles határok között mozog. Ha szerényen 25.000 Ft/kg-os átlagárral és 150 kg/ha-os terméssel számolok, akkor hektáronkénti bevétel a 4 millió Ft-ot közelíti meg, miközben a fenntartási költsége elenyésző. Ezek a számok azonban csak iránymutatásként szolgálnak. A várható hozamot prognosztizálni mindig a termőhelyi adottságok ismeretében lehet.